Egy (normális) kapcsolatban ahogy a nő és a férfi egyre közelebb kerül egymáshoz lelkileg, úgy testileg is közelebb kerülnek. Többek között többet találkoznak, többet alszanak együtt. S ezáltal megismerhetik a másik olyan énjét, amit a párjuk sem ismerhet. Hogy most miről is beszélek? Csupán arról, hogy vannak olyan emberek, akik álmukban beszélnek, cselekednek, és semmiről sem tudnak, nem emlékeznek reggel semmire, esetleg az, aki mellettük feküdt éjjel...
Alvás közben az agyunk is pihen. Legalábbis egy része. De természetesen a másik része ugyanúgy dolgozik. Ha valamin sokat gondolkodunk, akkor az alvás közben könnyen megjelenhet, azzal álmodhatunk. Legtöbbször pl az új kapcsolat, vagy új munkahely, valami komoly döntés... Barátnőmnek új munkahelye lett, egy nagyobb sport áruházba eladó-pénztáros, és a napi több mint 8 óra munka, a folyamatos koncentráció, odafigyelés álmában is előjön, ami sokszor nagyon mosolyfakasztó lehet. Olyannyira, hogy mindenképp meg kell örökítenem őket.
Az első eset úgy kezdődött, hogy éjjel arra ébredtem, hogy barátnőm a faliszőnyeget birizgálja. Ez nem nagy dolog, mert nap közben is sokszor van olyan, hogy (mivel kicsi az ágy) és a falhoz közel van, akkor a gyűrűkkel felakasztott faliszőnyeg leakad a szögekről és csak így-úgy lóg. Mivel én nem szeretem ezt, mindig megigazítom, vagy Ő teszi meg. Szóval éppen igazgatta én meg rákérdeztem, hogy mit csinálsz? A válasz egyszerű volt: Nem akarják megvenni! Döbbenten kérdeztem vissza, hogy kik? Hát a vevők!
Döbbenet és a nevetés versenyzett bennem: Tisztán és érthetően beszélgetett velem, hangjában düh volt, hogy nem tudja eladni... Mondtam neki, hogy aludjon csak nyugodtan.
A döbbenet reggel fokozódott, amikor kiderült, hogy semmire sem emlékszem és tuti, hogy szivatom....
Napirendre is tértünk, néha felemlegettem, jót nevettünk... Teltek múltak a napok, egyik éjjel arra ébredek, hogy fázik az arcom. Kinyitom a szeme és látom, hogy Kedvesem fogja a takarót két kézzel, felhajtja, visszahajtja, majd megint elölről, és így legyez mindkettőnket. Ismét jön a kérdésem, hogy mit csinálsz?
-Nem tudom mit csináljak ezzel!-jött a dühös válasz.
Hát hirtelen nem tudtam mit is válaszoljak, mert ugye a takaróval takarózni szokás. Majd kiegészítette 2-3 pillanattal később:
-Becsipogózzam, vagy mi legyen.
Soha nem hallottam még ezt a kifejezést, és reggel nagy volt a nevetés, amikor kiderült, hogy megint semmire sem emlékszik és a becsipogózás az a folyamat, amikor a lopásgátlót felteszik az árukra, mielőtt kikerül a boltba a polcokra.
Következő élményem az volt, amikor egyik vasárnap reggeli 6-7 óra örül félálomban barátnőm megszólal:
-Viszont látásra.
Szemem felpattan ránézek, hogy ez mos miféle szakítás, vagy valami teszt, mit marháskodik. Felteszem naívan a kérdést:
-Kinek köszöntél?
-Hát nekik. ÉS csukott szemmel mutat maga elé a falra.
5 másodperc néma csend, majd kitört belőle a nevetés. Haha, felfogta, hehe, végre emlékezni fog reggel. Mosolyogva visszaaludtam.
Ühüh, hát nem. Felfogta hajnalban, de semmire sem emlékezett.
Utolsó "élményem" az volt, amikor karácsony és szilveszter közötti egyik éjjel egyszerűen arcon csapott.
-Mit csinálsz? - kérdeztem.
-Fénymásolok.
Megfordult a gondola, hogy mit is mondhatnék erre. Hagyjam rá és csapjon újra fejbe, vagy beszéljem le róla, ébresszem fel? Egyszer azt hallottam, hogy nem tesz jót, ha az álomból "kirántjuk" az illetőt, így inkább gondoltam, hogy okosan lebeszélem róla.
-Nincs itt semmilyen fénymásoló. próbáltam megnyugtatni.
Erre teljesen felháborodva rám mordult:
-Akkor hogy fogom ezeket itt lefénymásolni??
Innen kezdve már nem tudtam beszélni, mert kiszakadt a röhögés belőlem. És eljutottunk odáig, hogy pár pillanat múlva Ő is velem nevetett, de reggel természetesen semmire sem emlékezett.
Kár, mert nagyon mulatságos :)
